Újabban igazán kellemes romantikus vígjátékokra dobhatunk ki vagyonokat. Én legalábbis úgy veszem észre, hogy tisztul a műfaj: a bárgyúságot és a kötelezőnek hitt ilyen-olyan kliséket következetesen kerülik a forgatókönyvírók. Egy-egy bárányfelhő azért még szembeúszik velünk, de póniló és cukormázas őzgida szerencsére már egyre kevesebb ül le mellénk a moziban. És ha minden rendben halad, az előttünk álló időszak hasonló filmjei inkább hasonlítanak majd jelen alkotásra, mint Freddie Prinze Jr. filmjeire.

      Kissé előrehaladott kora ellenére Harry (Jack Nicholson) enyhén szólva is aktív életet él, ennek keretén belül nagykanállal falja a huszonéves nőket. Legújabb cicababája Marin (Amanda Peet), akivel mindössze egy problémája van: annak anyja (Diane Keaton), aki félbeszakítja a pedig ígéretesen induló romantikus hétvégét. Ámde Harry nem véletlenül hírhedt agglegény és nagyvad, az anyuka-konfliktust nagyvonalúan kezeli és oldja meg. Ellenben vannak dolgok, amelyeket Harry sem irányíthat, ennek megfelelően a történet képzeletbeli terepasztalát alaposan átrendezi egy enyhe szívroham, némi Viagra, egy gyors kórházlátogatás és hőseink azon tulajdonsága, hogy mindannyian keresnek valakit vagy valamit…

      Ha van az amerikai filmeknek jellegzetes, senki máséval össze nem téveszthető mosolya, akkor Jack Nicholson-é az (nyugodtan vissza lehet nézni az utóbbi 4-5 fogpasztareklám-generációt). Nem egy filmet vitt már a hátán egyedül: önmagában is szétveti a vásznat, ilyen társakkal körülvéve meg pláne. Hiteles Joker volt a Batman-ben, majd pl. farkas és szeretetreméltó undok, közben annyiszor megújult, és szerencsére mit sem változott. De még mielőtt egyszemélyes filmnek tűnne a Minden végzet nehéz című, itt van az író-rendező Nancy Meyers, akiről mindenképp érdemes szót ejteni. A Mi kell a nőnek? (2000) rendezése kapcsán hosszasan és megérdemelten magasztalták, abban pedig biztosak lehetünk, hogy legfeljebb 3 év múlva újra hallunk róla.

      Nem nagy merészség kijelenteni, hogy a Minden végzet nehéz úgy jó, ahogy kijött Warnerék vágószobájából. Számomra csak az a félelmetes az egészben, hogy ha ez a film nem készül el, akkor sem lehetne egy szavunk sem. A főbb résztvevők ugyanis annyira a filmvilág élmezőnyéhez tartoznak, hogy akár rég megtehették volna, hogy kényelmesen hátradőlnek és kiszállnak Hollywood idegörlő forgatagából. A teljesség igénye nélkül: Diane Keaton már 1978-ban (!) Oscar-díjas színésznő, Jack Nicholson-ról a Lesz ez még így se (1997) óta rebesgetik, hogy visszavonulhatnéka van... és ha valaki, hát akkor Keanu Reeves a Mátrix-trilógia óta igazán megtehetné, hogy leíveli a showbiz cirkuszát! És nem tették. És de jó.