rendezte: Herendi Gábor
főszereplők: Szervét Tibor, Pindroch Csaba, Szabó Győző,
Ónodi Eszter, Hujber Ferenc, Oroszlán Szonja
Valami újdonság...
Kultuszfilm lehet-e a Valami Amerika? Valószínűleg nem. Bár már most hasonlít valamiben a kultuszfilmekhez: jócskán megosztja a nézőket, és egyelőre sem a hívei, sem a fanyalgók nem tudtnak felülkerekedni. Bár a mai magyar filmek jellemző tüneteiből néhányat magán visel ez az eresztés is, az már biztosnak tűnik, hogy a Herendi-csapat nagyot alkotott 2001 nyarán, és a végeredmény jócskán meghaladja az utóbbi évek magyar közönségfilm-termésének átlagszínvonalát. Kék majom az anyósülésen, megdöntött államtitkárasszony, 60 millió forint pár nap alatt, betépett bejárónő, slágerbetétek és a nagy átverés: itt a magyar filmek új etalonja?
A budapesti színházakban már régóta megbecsült Szervét Tibor eleganciájával üde színfoltja a filmnek. A Bárka Színházból és a tv2-ből ismert Szabó Győző mint nőfaló sikervállalkozó - meglepő könnyedséggel és leleménnyel lendül át szerepe sablonosságán. A legutóbb a Meseautó motorháztetején pózoló Ónodi Eszter itt a visszafogott és természetes nőiesség megformálója, míg Oroszlán Szonja a kihívó szőke cicamica szerepkörében állja meg a helyét. Pindroch Csabát a "Leugrunk egy sörért?" reklámból találhatja ismerősnek a néző, miközben a helyét a világban nem találó bölcsészhallgatót alakító Hujber Ferenc mostanában a Barátok köztben is megtalálható. Feltűnik továbbá a Bon Bon és a Venus együttes, a Vunderbar, a Soproni Ászok kvartettje, és ne felejtsük el az amszterdami sütitől messzire elszállt takarítónénit sem! A férfinézők számára külön csemege Varga Zsuzsa és Oroszlán Szonja sajátos duettje. Már-már úgy érzem, hogy ugyan jó a főszereplők megválogatása, ám a klipek és a zenekarok, egyszóval a körítés, a cukormáz mintha túlságosan rátelepedtek volna a lényegre.
Jómagam egy kis önéletrajziságot is érzek a filmben. A rendező Herendi Gábor eddig "csak" reklámfilmeket és videóklipeket rendezett, úgyhogy a mostani főszereplő (az első igazi filmes dobására készülő reklámfilm-rendező) mintha őt formázná meg. Külön érdekesség, hogy ezt a sajátságos szerepet pont egy olyan színész játssza el, akinek szintúgy a Valami Amerika az első komolyabb nekirugaszkodása a mozifilmeknek. Nem tudom, hogy bevallott dologról van-e szó, mindenesetre kihallik a filmből ez az (át)érzés, és ez egyáltalán nem baj.
A Valami Amerika stábja sem hazudtolta meg önmagát. Az alkotást telepakolták mozgalmas zenei bejátszásokkal, koncertjelenetekkel és reklámfilmes momentumokkal. Egyszóval: csinálták azt, amihez értenek, és nem próbálták meg eljátszani a profi filmest, nem mentek bele nagyfilmes attrakciókba. Ezt igen jól tették! Helyett kapott még pár budapesti városnézés, ami még mindig nem olyan zavaró (bár igencsak töltelékízű), mint az, hogy a főcímdal (Bon Bon) háromszor is felcsendül a filmben. Furcsa, hogy az egyébként tömörséghez szokott reklámfilmesek ezúttal nem tudtak megálljt parancsolni maguknak... Ha a hanyagolható töltelékrészek kimaradtak volna a filmből, maradt volna kb. 90 perc a 115 helyett, és sokkal pergősebb lehetett volna a történet. Szerintem így sincs sok okunk panaszra.
Aki szerette a kilencvenes évek magyar vígjátékait, az messze kerülje el ezt az filmet! Szerencsénkre az alkotók szakítottak az előző évtized sablonos kabarészerűségével és a jól bevált, ám unalomig foglalkoztatott színészeivel. (Vajon népesebb lenne-e a modern magyar filmek kedvelőinek tábora, ha nem ugyanaz a 4-5 színész játszotta volna bennük végig a kilencvenes éveket...?) Örvendetesen újszerű hozzáállásról tanúskodik a Valami Amerika, de az alapképlettől sajnos nem tudott elszakadni. Mégpedig attól, hogy a filmhez pénz kell, és hogy a pénzt többnyire a szponzorok adják, de nem csak úgy, kedvtelésből, hanem cserébe meg is akarnak jelenni a filmvásznon. Nem csoda hát, hogy az összes szereplő ugyanolyan mobilt tart a kezében, hogy minden helyszínen ugyanannak a taxiscégnek az autói pompáznak, hogy a hotel logója lépten-nyomon a szemünkbe tűnik...stb. Nem túl izléses, de mégsem róhatjuk fel a készítőknek ezt a jelenséget. Gondoljunk csak bele, 2-300 millió forintot bizony nem egyszerű mutatvány összeszedni egy film elkészítéséhez! Marad hát a szemetszúró reklámdömping, amit magyar mozilátogatóként szép csöndesen le kell nyelnünk... Ami viszont példaértékű, hogy ez lehet az a film, amely végre megmutatja a fényt az alagút végén a sokéve vergődő magyar filmgyártás számára. A 2002-es Filmszemlén bebizonyosodott, hogy a mostani filmesek ugyan külön utakon járnak, de jó irányba haladnak. Ezek szerint igenis lehet itthon minőségi közönségfilmet készíteni, ellentétben azzal, amit a sok önjelölt filmesztéta hangoztat.
Moziszemle cikkek:
Minden végzet nehéz
Pokolba a szerelemmel
Azonosság
Tesó
Kapj el, ha tudsz
A szállító
8 Mile
Vörös sárkány
Milliókért a pokolba
Egy fiúról
Showtime
40 nap és 40 éjszaka
Loin - Angyalok: végállomás
Tripla vagy semmi
Egy csodálatos elme
Üldözési mánia
Valami Amerika
