színes feliratos angol romantikus vígjáték
2002.
100 perc
Rendezte: Chris & Paul Weitz
Főszereplők: Hugh Grant, Toni Collette, Rachel Weisz, Nicholas Hoult
A vászon álma?
Amikor Nick Hornby tollából könyv jelenik meg, két dolog szinte biztos: az emberek úgy érzik majd, meg kell venniük és el kell olvasniuk, Hollywood pedig úgy érzi majd, filmet kell forgatnia belőle. Sőt, ez utóbbi után előbbi emberek arra is késztetést éreznek majd, hogy megnézzék a Hornby-remeket a moziban. Vajon a Pop, csajok, satöbbi... kedvező fogadtatása és a Bridget Jones naplójának elsöprő sikere után maradt még szufla az íróban? És ha maradt, filmre lehet vinni ugyanolyan hitelességgel az újabb alkotást is? Mindenesetre a filmesek állítják: egy Hornby-könyv maga az álom a vászon számára, olyannyira filmre kívánkozik. A léc igen magasan volt - és igen, ezt a filmet látni kell!
A helyszín a mindig esős London. Itt tengeti látszólag unalmas napjait a dúsgazdag Will, aki úgy élte le eddigi 38 évét, hogy soha nem kellett dolgoznia, mégis mindene megvolt. Apja még anno írt egy karácsonyi dalocskát és fia ennek jogdíjaiból finanszírozza fényűző életét. (Abba, hogy ez mennyire hihető, nem érdemes belemenni…) Ki vágyakozva, ki pedig megvetőn szemlélheti azt a sekélyes életvitelt, amely minden agglegényhajlamú férfi álma: se kötöttségek, se gyerek, se (és itt jön be a lényeg) felelősség. Naphosszat csak csajozás, fodrászhoz járás, kocsikázás, biliárdozás, internetezés, könnyed szakítás, majd újra csajozás… Napjait félórás egységekre bontja, hogy ezáltal is könnyebben telhessen ideje. Pl. a testedzésre, ami a biliárdozásban testesül meg, átlagosan napi 3 egység jut. Ámde egyszer csak eljön a pillanat, amikor Will úgy látja, hogy megfektethető, de valamelyest mégis tartalmas nőkért nem kell a szomszédba menni; a magányos anyák klubját tekinti ezentúl vadászterepnek. Ki is talál magának egy imádnivaló kétéves gyermeket, hogy történeteivel beilleszkedhessen a társaságba…
Már idáig is számos életszerű poén elcsattant a filmben, de ami ezután következik csillantja csak meg igazán Hornby történetszövésének és kreativitásának zsenialitását. A kavar ott indul, hogy egy depressziós hippi (Fiona) öngyilkosságot kísérel meg. Ekkortájt lép be a történetbe a hippi fia, Marcus, a súlyos szocializációs gondokkal küszködő 12 éves srác. Találkozásuk pillanatától Will és Marcus kapcsolata áll a történések középpontjában. Willnek már így is túlzottan bonyolult a helyzet, szóval szeretne minél gyorsabban lelécelni a gondok elől, csakhogy Marcus nem engedi, hogy azt tegye, amihez hozzászokott könnyed életvitele során. Marcus Willben látja a megoldást anyja lelki problémájára, próbálja hát összeboronálni az öngyilkossági kísérletekbe menekülni próbáló anyját a menthetetlenül link Will-lel. (Hát nem egy ideális páros lennének?) A Weitz-fivérek (Amerikai pite) rendezte filmben nem csalódnak sem a Hornby-mániások, sem azok, akik Hugh Grant mosolyáért váltanak jegyet a pénztárnál - de szerintem megkockáztatható az is, hogy a semlegesen hozzáállók is jól szórakoznak majd rajta. A történet ugyanis tényleg filmvászonra termett, a színészi alakítások (különösen a Marcust játszó Nicholas Huolt-é) pedig eredményesen és élettel telítve adják vissza a történet mondandóját. Én mindössze egyetlen momentumot sérelmezek: az egész életében felszínes Will a történet végére képes átlátni és megoldani Fionáék komoly családi problémáját azzal, hogy átlátja a kissrác önmegvalósítással kapcsolatos "öncsalását". Ez vagy hatalmas klisé, vagy példátlan jellemfejlődés. A tüneményes történet láttán és azon elmélázva ez már nem is olyan fontos kérdés, a film ugyanis maga mellé képes állítani a hitetlenkedőket is.
Moziszemle cikkek:
Minden végzet nehéz
Pokolba a szerelemmel
Azonosság
Tesó
Kapj el, ha tudsz
A szállító
8 Mile
Vörös sárkány
Milliókért a pokolba
Egy fiúról
Showtime
40 nap és 40 éjszaka
Loin - Angyalok: végállomás
Tripla vagy semmi
Egy csodálatos elme
Üldözési mánia
Valami Amerika
