2002.
rendezte: Curtis Hanson
főszereplők: Eminem, Kim Basinger
Barátnőmnek
Pörög a fehér lemez…
Amikor a világ egyik legismertebb rap előadóját hírbe hozzák Hollywooddal… Amikor már majdnem fél éve minden héten feldob a bulvársajtó valami pletykát Eminemről és a készülő, titkozatos alkotásról… Amikor a forgalmazó cég már 3 hónappal az anyag Magyarországra érkezése elött elkezdi reklámozni a filmet… Amikor a filmzene CD annyira fogy, hogy egy újabb összeállítást is készíteni kell, mert a rajongók már szétszedik a lemezboltokat… Akkor az embernek joggal magasak az elvárásai az adott filmmel szemben!
November környékén történt, amikor a már hivatkozott forgalmazó elkezdte intenzíven sujkolni a fővárosi mozikban az 8 Mile előzetesét, hogy megkérdeztem egy, a filmvilágban igen jártas szaktársamat arról, szerinte milyen is lesz ez a film. Erre ő szkeptikus nyugodtsággal valami hasonlót válaszolt: képzeld el, ahogy Eminem szigorúan belenéz a kamerába, majd felemeli az egyik kezét és a mikrofonba mondja azt, hogy "madafaka" - és az egész világ elolvad örömében, hogy ez a rappergyerek mekkora színésztehetség. Neki lett igaza. Az egész bolygó attól hangos, hogy ez aztán a produkció.
Be kell vallanom, elfogult vagyok Eminemmel kapcsolatban. Szövegelési szempontból minden idők legtehetségesebb rapperei között a helye, és ha valóban ő írja a szövegeit, akkor aztán tényleg zseni a srác. A 'The Marshall Mathers LP' című album egyértelmüen kötelező hallgatmány a műfaj kedvelőinek. Szóval én is azok közé tartozok, akik bevették a médiamesét arról, hogy ennyi rajongóval a háta mögött Eminem biztos nem fog csalódást okozni. Sajnos hiába a pozitív hozzáállás, nekem nem jött be az 8 Mile.
Számomra sablonosnak tűnik az alaptörténet, gyengéknek a mellékszálak és hiteltelennek a legtöbb szereplő. 1995-öt írunk, Jimmy (Eminem) próbálkozik kitörni a nyomorból, keményen gyakorol, közben mindennapi harcot vív a pénztelenséggel, az embertelen életkörülményekkel. Majd aztán jön a Megmérettetés, hősünk belebukik, de durván. Beég a tömeg előtt, megszégyenülve távozik, lúzernek kiáltják ki. Küzd, küzd, gürcöl a munkahelyén, tartja a frontot alkoholista anyjával és ártatlan kishugával a megélhetésért vívott háborúban. Bekacsint egy szőke csaj, Alex (Brittany Murphy), de a szerelmi vonulat kimerül annyiban, hogy lenyomnak egy nem túl felemelő menetet a nem túl felemelő, koszos gyár présgépei között. Mindeközben rengeteg időt tölt naplopó haverjaival, akikkel közös álmuk kitörni a rap által. Csak úgy emelkedhetnek fel, csak úgy léphetnek át az 8 Mile-on túli világba, ha felfedezi őket egy producer. Ennek érdekében vesznek részt a balhés rap-ütközetekben. A kemény munkának végül beérik a gyümölcse, s a szüret alkalmával, a második esélyt kihasználva Jimmy lealázza ellenfeleit… és a vontatottan felépített film egy hirtelen és szánalmas hepienddel zárul.
Pörög a fehér lemez, pattog a bakelit, a bolt pedig nagyon megy. És annak, hogy Eminemék háza táján most ennyire csörög a pénztárgép, úgy tűnik, nagy ára van. Pl. Kim Basingernek szerintem elég nagy égés ez a film, rettenetesen erőtlen a játéka. Arról nem is beszélve, hogy a nyomorúságos életkörülmények ellenére gyakorlatilag minden jelenetben tökéletesen ápolt, sminkelt - ez már a maszkosokkal közös bakija. Brittany Murphy-ről inkább jobb nem is beszélni: minden szava nevetséges. Rajongói mégis leginkább a rendezőt, Curtis Hansont kérdik, érdemes volt-e ezzel a "nagyfilmmel" megszakítania ígéretesnek tűnő sorozatát (Szigorúan bizalmas, A kéz, amely a bölcsőt ringatja). Szereplői szempontból csalódottságom ellenére sem szeretnék Eminem mellett szó nélkül elmenni. ő teszi fogyaszthatóvá ezt a produkciót! És nem a nevével, hanem pont a hiteles és átélt alakításával, és ez elévülhetetlen érdem részéről!
Moziszemle cikkek:
Minden végzet nehéz
Pokolba a szerelemmel
Azonosság
Tesó
Kapj el, ha tudsz
A szállító
8 Mile
Vörös sárkány
Milliókért a pokolba
Egy fiúról
Showtime
40 nap és 40 éjszaka
Loin - Angyalok: végállomás
Tripla vagy semmi
Egy csodálatos elme
Üldözési mánia
Valami Amerika
