 |  |
 |  | |
| Az egri vár története egészen Szent István koráig nyúlik vissza, amikor székesegyház építésébe kezdtek az Eger patak fölé magasodó domb teraszán. A vár ma látható része aztán e köré a templom köré terebélyesedett, amikor a tatárjárás pusztításait követően Lambert püspök várépítési engedélyt kért IV. Béla királytól. | |
 | Az erődnek a 16. század előtt is fontos szerepe volt mind stratégiailag, mind közigazgatásilag, mind pedig egyházilag, ám igazi hírét mégis az 1552-es török ostrom során nyújtott világra szóló védelmével vívta ki. Dobó István 1549-ben vette át a vár irányítását, és hozzálátott az építmény megerősítésének: ekkor épült a később róla elnevezett méretes bástya is. (Ezt ugyan 1976-ban a megindult omlása miatt felrobbantották, de ma újra régi pompájában tündököl.) | |
 | |  | 1552 szeptember 4-én indult meg az ostrom. Előző éjjel a császári zsoldos sereg csöndben dezertált, így a várat csak a helyiek és a környékről a várba menekült 2000 fő védték. A támadás szeptember 11-én indult, az ágyúkkal megrongált falakat a törökök igyekeztek aláaknázni. A várfalakon folyt a küzdelem, de az október 13-i utolsó nagy roham sem bizonyult elegendőnek, hogy a többszörös túlerőben lévő oszmán sereg bevegye a várat. | |
| Nem így történt 1596-ban, amikor a jóval erősebb véderővel felszerelt, bővített, fejlesztett vár bő két hét alatt a törökök kezére jutott a haderő fegyelmezetlensége miatt. Az oszmán seregek felismerték az erőd jelentőségét, és saját maguk számára is stratégiai központot alakítottak ki itt. | |
 | Eger vára 1686-ban szabadult fel az oszmán megszállás alól egy jól előkészített tárgyalás eredményeképpen. Ezután azonban az erőd elveszítette jelentőségét, olyannyira, hogy 1702-ben Lipót császár elrendelte a külső vár felrobbantását. A Rákóczi szabadságharc idején a fejedelem épített a vár nyújtotta lehetőségekre, de a külföldi támogatás nélkül kudarcba fulladt szabadságharc sem mentette meg a várat a rá váró enyészettől. | |
| | | | |
