/Nádasdy Ádám: Komolyabb versek/
Mire nevelnek a versek? Vajon az őszinteségre való tanítás céljaik közé sorolható? Én itt és most őszinte akarok lenni. Mikor elolvastam Nádasdy Ádám első kötetét, csalódtam. Nem az íróban vagy a kötetben sokkal inkább magamban. Mert rá kellett döbbennem, hogyha megfeszítenek sem fogom soha szeretni a költészetet annyira, mint az megérdemelné, ugyanakkor az is zavart, hogy egyfolytában a címben szereplő középfok jel járt a fejemben-bbbbbbbb. Hová lettek a kevésbé komoly versek? Vajon hol dugdossa őket Nádasdy úr? Az ifjúkori, hibákkal teli, 'nagy költőket utánozni akaró' verseket? Talán az asztalfiókban, ahol egy radírgumi egy ceruza társaságában olvashatja őket? Vagy első kötete megjelenésével tűzre vetette őket s ezzel kitörölte a kevésbé komoly verseket a létező költemények sorából? Bárhogy is történt nekem látatlanban is hiányoznak, mert a Komolyabb versek kötetben szereplő művek túl tökéletesek.
Amikor Nádasdy első könyvére esett a választásom (ekkor még nem olvastam!), azt akartam bizonyítani a kedves olvasóknak és kezdő poétáknak, hogy a méltán híres nyelvész és költő is volt fiatalabb és mára már megérett a művészete blablabla. Ez azonban nem fog sikerülni, mert Nádasdy művét a maga nemében páratlannak találom. Ezek a versek nemcsak Nádasdynak komolyabbak, hanem nekünk is. Kötetével meghaladja a 70-es évekre jellemző ironikus költészetet, hogy valami újat mutasson. Olykor groteszk költeményeivel arra a kérdésre próbál választ találni: mi van az irónián túl? Modernségével nem kérkedik, sőt talán el is rejti azt a régi nagy költők (Vergilius, Horatius) köntöse és a klasszicizáló szabályos versformák mögé.Nádasdy úgy beszél életről, halálról, szerelemről, a hétköznapokról, mintha kétséget kizáróan nem akarna titkolózni hallgatósága előtt. Nyíltan játssza a mindennapok által megkövetelt szerepeket. Nem tudni, hogy a tökéleteset keresi vagy megelégszik a váltakozó életszituációk alakítási normáival. Néha Istenhez fordul a 'nagy rendezőhöz', kell a tudat, hogy valami hatalmasabb már elrendezett mindent s nekünk csak élnünk kell („…nincs más megoldás, mint pazarnak lenni, és virulni ott, hová Isten lökött.” - Tószt).
A költő saját élete szerzőjévé akar válni. Átlényegül Shakespeare Oberonjává, akinek meg van a képessége, hogy megváltoztassa és irányítsa a dolgokat. Az ő tettei is, akárcsak a tündérkirályé, tréfák maradnak, igazi maradandó változást nem tud létre hozni. Így hát megbékél. A jelentéktelennek, pusztán egyéninek tartott dolgokat keresi, azokat melyek tulajdonképpen valami nagyot rejtenek, s nagy összefüggések csomópontjai lehetnek.(„…attól király hogy ő láthatja csak, mi fogja egybe napjait.”- Oberon köpenyt vesz)
Ha jó okot kellene keresnem a kötet olvasására, azt mondanám, azért kell elolvasni, mert közel enged írójához. S talán még mi olvasók is ráismerünk egy-egy szituációra, ami velünk is megtörtént, csak mi nem tudjuk szavakba önteni. Úgy semmiképpen, ahogy Nádasdy Ádám teszi.
Molnár Zsófia
Ebben a számunkban…
Nádasdy Ádám életrajz
A bőr és a napszakok
Komolyabb versek
A rend, amit csinálok
